A főtípus jellemző folyamatai
Humuszosodás
Az a kismértékű és a talajnak csak vékony rétegeit átható szervesanyag-felhalmozódás, amely az egyes vízborítások között eltelt idő alatt létrejöhet. Mivel az öntésterületeken általában a rét füves növényzete vagy az ártéri erdő az uralkodó, a keletkezett humuszanyagok tulajdonságai kedvezőek, csak mennyiségük kevés.
Lejtőhordalék talajok esetében a humuszréteg vastagsága igen jelentős lehet (1-3 m vastag), ami sem az éghajlati, sem a talajképződés más tényezőivel nincs összhangban, vagyis csak az ismételt humuszos anyaggal való elborítás hatására alakulhat ki.
Hordalékborítás
E folyamatban a talajfelszínt víz által való ráhordás vagy magasabb térszínekről történő egyszerű rácsúszás eredményeképpen idegen, magasabban fekvő területekről származó anyag borítja be. A talaj rétegzettsége itt tehát nem a helyben való talajfejlődés, hanem a többször ismétlődő vagy folyamatos hordalékborítás eredménye. Ez nemcsak a szerves anyagok eloszlásában idéz elő különleges helyzetet, hanem más folyamatokéban is. Félbeszakítja azokat és különböző tulajdonságú rétegeket terít egymás fölé, kialakítva a talajok szelvényfelépítésének különleges képét.
Redukció
Az öntés- és a lejtőhordalék talajokban nem a talajképződés elengedhetetlen tartozékaként és sajátosságaként jelenik meg, hanem az öntéstalajok kezdeti képződési szakaszának örökségeként maradt vissza. Abban az időszakban ugyanis, amikor a hordalékanyag lerakódása végbement, a folyók és a tavak vize kiszorította az üledék pórusaiból a levegőt, és a levegőtlen viszonyok, valamint az üledékben levő kevés szerves anyag bontásának következményeként gyenge redukció indult meg, amely kismértékű glejesedést váltott ki. Miután az öntésterület mentesül a víz hatása alól és a talajvíz is mélyebbre süllyed, az előzőleg redukált anyagok oxidálódnak. Ezért az öntéstalajok szelvényében a gyenge glejesedés és a gyenge rozsdásodás együtt jár.
Szelvényfelépítés
Nem adható általános szelvényfelépítés a főtípusra. Az egyes szintek, vagy inkább rétegek egymásra épülését mindig a folyóvízi vagy lejtő menti tömegmozgás eredetű hordalék, illetve talajanyag fizikai jellemzői határozzák meg.
Az öntés és lejtőhordalék talajok típusai
Nyers öntéstalajok
Ide soroljuk a folyóvizek és a tavak fiatal képződményeit, amelyek a vízborítás alól szárazra kerülve a növényzet megtelepedésére alkalmassá váltak. Az ismétlődő vízborítás a megtelepedő növényzetet mindig újra elborítja, és így a talajképződés is új anyagon indul meg. Ennek következtében mélyreható változást nem tud előidézni.
A humuszosodás a felszíni rétegben is csak jelentéktelen, és a szerves anyag mennyisége nem haladja meg az 1%-ot. Vízgazdálkodásuk általában kedvező, de erősen függ az üledék szemcseösszetételétől. Tápanyag-gazdálkodásuk közepes.
Zagyva öntés
Humuszos öntéstalajok
Az e típusba tartozó szelvényekben a talajképződés első nyomai – elsősorban a humuszosodás – maradandó jellegűek. A humuszos réteg 20-40 cm vastag és szervesanyag-tartalma 1-2%.
Ez a talajtípus rendszerint ott képződik, ahol az ártér hosszabb ideje mentesült az elöntéstől és az ennek következményeként visszamaradó iszapborítástól. Ezáltal a növényzetnek a növényi maradványok bomlásán keresztül lehetősége nyílik a szerves anyag felhalmozására. Vízgazdálkodásuk és tápanyagellátásuk közepes.
Lejtőhordalék talajok
E típusba azokat a talajszelvényeket soroljuk, amelyekben az egyes rétegeket nem köti össze genetikai kapcsolat, mert azok nem a helyi talajképződés eredményei, hanem csak a közeli magasabban fekvő területekről lehordott talaj- és kőzetrészek egymásra halmozása útján jöttek létre.
Mivel a hordaléktalajok anyaga csak a közvetlen környezetből származhat, összetételük anyaga attól függ, hogy milyen talajtípus található a magasabban fekvő helyeken, ezek milyen mértékben erodáltak, és a talajpusztulás a talajképző kőzetet eléri-e vagy sem. A víz által lepusztított anyag a lejtők pihenőin vagy a völgyekben rakódik le, és itt sok esetben több méter vastagságban halmozódik fel.
Lejtőhordalék talajok, Mecsek
